Ez a 10 perces videó örökre megváltoztatta az életemet

pax.jpeg

19 évig ettem húst, aztán szó szerint egyik napról a másikra úgy döntöttem, soha többé. Miért? Hisz a hús finom, tápláló, változatosan elkészíthető, tele van fehérjével és vassal, tehát egészséges is, nem?

Ezekkel nem vitatkozom, szerettem a rántott húst, a májkrémet, a téliszalámit és a csirkepörköltet nokedlivel. Ezeken az ételeken nőttem fel, biosz órán is ezt tanultuk az egészséges táplálkozásról: együnk változatosan, mindenből egy keveset és úgy minden rendben lesz. Elsősorban fehér húsokat, halat ettem gyakran, és imádtam. Az ízeket, a textúrát. Minden kedvenc ételem, amit anya főzött hétvégenként, tartalmazott húst. Bár ismertem vegetáriánus embereket, sosem értettem, miért ne ennének húst, hisz olyan finom! Az egyik egyszer azt mondta, hogy azért nem eszik húst, mert szereti az állatokat. Felröhögtem, forgattam a szemem, és magamban csak annyit gondoltam: ezt a f*szságot!

Nem volt kapcsolatom az állatokkal

Egy önző, befelé forduló gyerek voltam. Sem az emberek, sem az állatok nem érdekeltek. Amíg magamat sem tudtam megszeretni, mások felé sem tudtam nyitott szívvel hozzáállni. Nem is voltam soha egy nagy állatbarát, amúgy is városban nőttem fel, háziállatunk sem volt. Nem volt kapcsolatom az állatokkal. Mesékből ismertem őket, de soha egyet nem szerettem úgy igazán szívből. De más emberek sem érdekeltek, főleg, ha nem a közvetlen környezetemben voltak. Amikor nem ettem meg a főzeléket, és megkaptam a „de hát az afrikai gyerekek éheznek” dumát, ismét csak a szememet forgattam, bár valahol mélyen tudtam, hogy igaz, de nem érdekelt. Őszintén nem érdekelt.

Aztán valami mégis változott bennem. Ahogy teltek az évek, végre kezdtem elfogadni magamat, és nyitottabb lettem új emberekre, új gondolatokra, információkra is. Érdeklődni kezdtem más életmódok iránt, és így bukkantam rá először többek között arra a kifejezésre, hogy „vegán”.

vegan.gif

Megtudtam, hogy vannak emberek, akik TÉNYLEG állatbaráti szeretetből nem esznek húst. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy igazából a hús az egyszer egy élő állat volt. Végre, nagy nehezen megláttam az összefüggést a két állítás közt. Elgondolkodtam azon, hogy bár mennyire imádom a csirkepaprikást, az elkészítését nem bírtam soha elviselni, mert rosszul voltam a nyers hús látványától, szagától, érzetétől. Már egészen pici korom óta, amikor elkísértem szüleimet bevásárolni, hentesboltba nem voltam hajlandó bemenni, szintén rosszul voltam még a nyers hús gondolatától is. Egy családi ebéden a kis tízéves fejemmel magyaráztam, hogy mennyire undorító a csirkeszárny, mert az mennyire úgy néz ki, mint egy igazi madárszárny, ezért én csak a csirkemellet eszem meg, mert annak hús alakja van. Jjja.

Aztán jött az is, hogy amikor megtudtam, hogy az a lány, akit példaképemnek tekintettem az osztályomban 13 évesen, ő is vegetáriánus, akkor én is az akartam lenni, ezért pénteken a menzán csak a főzeléket ettem meg, de szombaton, ahogy bejelentettem ezt anyának, nevetve kérdezte tőlem, hogy: akkor mégis mit akarsz enni kislányom?

Választ nem tudtam adni, ezért csendben leültem és megettem sült csirkét. Megvolt bennem ugyanúgy az érdeklődés és az elutasítás a vegetáriánus életmóddal szemben, így okozott legalább fél évig belső konfliktust 18 évesen, amikor folyamatosan vegán videósok tartalmát néztem interneten, miközben májkrémes kenyeret eszegettem.

Aztán egyik este, először életemben, a kíváncsiságom felülkerekedett a hagyományaihoz ragaszkodó félelmeimen, és rákattintottam egy 10 perces videóra. Amit abban láttam, az örökre megváltoztatta a világról alkotott nézőpontomat. Amit abban a videóban láttam, akár ignorálhattam volna is, elnyomhattam volna a feltörő érzelmeket, de nem akartam.

Végre teljes szívvel átéreztem azt, milyen az, amikor az állat nincs szeretve, nincs tisztelve.

A felvételeken nem ’haszonállatokat’ láttam, mint sokak, hanem segítségért kiáltó élőlényeket a szemek csillogásában. Láttam a küzdelmet, ahogy menekülnének, láttam a fájdalmat, láttam az emberek kegyetlenségét. Erőszakot és halált láttam, ami a valódi ára a húsnak. És teljesen mindegynek éreztem, hogy az én ételemet így, vagy másképp termelték ki – ha ez valaha megtörtént a világon -márpedig a videók a bizonyítékai, hogy megtörténtek - akkor én ezt soha többé nem vagyok hajlandó támogatni ezt, semmilyen módon.

A videó végére érve tudtam, hogyan működik a húsipar, milyen választékosan kínozzák és csonkítják meg az állatokat önző emberi érdekeink szerint, a profitáló termelés érdekében. Végtelen szomorúságot éreztem, és csak sírtam, azt ismételgetve, hogy bocsánat. Bocsánat, hogy ezt eddig nem tudtam, és nem tettem ellene. Nem érdekeltek az állatok egészen addig, amíg meg nem tudtam, milyen az, amikor VALÓBAN nem szeretik őket.

Aznap este kétség nélkül megszületett a döntésem, hogy húst nem eszek többé, és ez így is lett. Azóta eltelt másfél év, és soha ilyen biztos nem voltam még semmiben, mint abban, hogy én nem akarom erőszakosan leölt állatok testrészeit megvenni vagy megenni.

20065947_783540428480977_8818375162215792640_n.jpg

forrás: IG@bestofvegan

Lelkeket láttam állatbőrbe bújva, akik ugyanúgy széles skálán éreznek érzelmeket, örömöt és fájdalmat, ők is kommunikálnak, ők is ragaszkodnak az életükhöz, közösségek tagjai, intelligensek, szeretik utódaikat és törődnek velük. Ártatlan élőlények, akiket erőszakkal hoznak e világra, csak azért, hogy rövid, szenvedésekkel teli életük végén erőszakkal elvegyék tőlük az életüket. De még ha életükben jó dolguk is volt, nem lettek bántva, és eszméletlen állapotban lett elvágva a torkuk, akkor sem lehet erőszakmentesen elvenni valakinek az életét, aki nem akar meghalni. Ezek a gondolatok keringtek akkor még megfoghatatlanul a fejemben, és belső ösztöneimre hallgatva döntöttem a húsmentes táplálkozás mellett.

Azt sem tudtam, mit egyek, de azt tudtam, mit NEM fogok. Egyedül voltam, nem segített senki, rengeteget hibáztam, de még ha el is bizonytalanodtam döntésem helyességében, a videóban látott képsorok és ártatlan szép szemek jutottak eszembe, újra megerősítve engem.

pexels-photo-69757_1.jpeg

Két hónap után a többi állati eredetű terméket is elhagytam, és vegán lettem. Végre összhangban valódi belső értékrendemmel. Szeretem az állatokat, ami nem csak egy érzés, hanem egy napi szinten megnyilvánuló cselekedet is. Minden nap háromszor tudok felállni az asztalnál és azt mondani, én az állatkínzás ellen vagyok, és ma is minden döntésemet ezzel összhangban hozom meg!

Az én ízlelőbimbóimért ma sem kellett egy léleknek sem meghalnia, és még így is finomat tudok enni! Imádom az ételemet, főleg úgy, hogy tudom, ez jó nekem, hisz egészséges, és jó másoknak, az állatoknak, a környezetnek. Ha arról hallasz vegánokat lelkendezni, hogy ez volt életük legjobb döntése, hát ezért.

Petrának tehát így lett tiszta a kép:

pexels-photo-235671_1.jpeg

 

Vegánnak lenni egyszerű. Gyere, csatlakozz a csoportunkba, légy nyitott és segítünk!

———————————————

Ne felejts el követni Facebook-on:

Ha tetszett a cikk, kérlek, hogy mutasd meg ismerőseidnek is! ;)

A cikk írója:

Almási Petra
Vegán aktivista, youtuber