A lovaglásról, egy vegán nézőpontjából

world_of_miracle_by_ryky-dahtxvg.pngVegán-e a lovaglás, ha a vegánok alapból elutasítják az állathasználat minden formáját? Állathasználatnak minősül-e ezeknek az állatoknak a megülése? Kegyetlen-e a lovak idomítása, tartása, versenyeztetése

Sok vitát generáló téma van a vegánságon belül, ezek közül egy olyat választottam, amiben én is érdekelt voltam. Ez pedig a lovaglás.

Ember és ló kapcsolata hosszú múltra tekint vissza, ezen állatok megszelidítése tette lehetővé az ember számára először a gyorsabb közlekedést és szállítást. A hatalom jelképe is lehetett, hisz óriási érték volt ezekkel az állatokkal rendelkezni. Napjainkban szinte külön szubkultúrát alkotnak a lóimádók, akik csodálják ezeket az élőlényeket, és a lovaglásban találják meg önmagukat. Jómagam is része voltam ennek a közösségnek, fiatal tinédzser éveimben éltem-haltam a lovakért és bármiért, ami ebbe a témába vágott. Rendszeresen jártam lovagló edzésekre, lovastáborba, még a híres/hírhedt Pony Clubnak is tagja voltam. Több év kitartó rajongás után alább került a prioritási listámon ez a téma, és csak most, hogy vegán lettem, merült fel újra.

Vegán-e a lovaglás?

Állathasználatnak minősül-e ezeknek az állatoknak a megülése? Kegyetlen-e a lovak idomítása, tartása, versenyeztetése? A rövid válasz: nem, a lovaglás nem vegán. De ez a téma úgy érzem, bővebb kifejtést igényel.

Mi teszi tehát nem vegánná a lovaglást? A lovassport igényel olyan felszereléseket, melyek más állatok szenvedésének és halálának árán tud csak elkészülni (pl. bőr nyereg, gyapjú nyeregalátét).

A vegánság elutasítja az állatok árucikké való degradálását, márpedig pontosan ez történik, amikor valaki lovakkal kereskedik, és úgy árulja őket, mintha nem is érző élőlények lennének.

A lovak nem úgy születnek, hogy készségesen a hátukra vesznek bárkit. Vadállatok, akik be vannak idomítva, embertől függően kegyetlen, fájdalmat okozó, vagy ’állatbarátabb’ eszközökkel. Az idomítás önmagában azt jelenti, hogy a te érdekeidnek megfelelően kényszeríted rá az akaratodat egy másik élőlényre. A te szórakozásodat az állat önálló akarata és szabadsága fölé helyezed.

Nincs már meg természetes élőhelyük, azt elvettük tőlük, így teljesen ki vannak szolgáltatva a tulajdonosainak. Végtelenül intelligens állatok, képesek megtanulni, hogyan viselkedjenek annak érdekében, hogy a legjobb ellátást kapják, hogy napi mozgásigényük meglegyen, és ez csak úgy lehetséges, hogyha alárendelik magukat, és az elvárásoknak megfelelően viselkednek. Ember és ló kapcsolata akárhogy is nézzük, alá-fölé rendeltségen alapul.

Emily, a Bite Size Vegan nevű YouTube csatorna és blog tulajdonosa interjút készített Ren Hurst-tal (Riding on the Power of Others: a Horsewoman’s Path to Unconditional Love c. könyv szerzője, a New World Sanctuary tulajdonosa), aki egész életét a lovaknak szentelte, kereskedett velük, idomította őket, és természetesen rendszeresen lovagolt is. Vajon hogy jutott el odáig, hogy legnagyobb szenvedélyét feladja?

Alexander Nevzoroz módszere a lovakat teljesen egyenlő félként kezeli, és ez, amikor megismerkedett vele, alapjaiban változtatta meg Ren perspektíváját.

ren_hurst_riding_on_the_power_of_others_konyv.jpg

 

„Ahogy így próbáltam kommunikálni velük, az szétrombolta addigi életem. Elkezdtem a lovainkhoz így hozzáállni. Egyesével kezdtek meggyógyulni, megváltozni, és mintha felszínre bukkant volna valódi énjük. Évek óta ismertük ezeket a lovakat, és mi voltunk azok, akik azt mondták, milyen jó kapcsolatunk van a lovainkkal, bla bla bla. És mégis, egyikőjüket sem ismertük igazán. A legutolsó ló, aki még hátra volt, felültem rá, és rátettem a kezeimet a marjára. Nem emlékszem, hogy hangosan, vagy magamban, de megkérdeztem tőle: nem baj az, hogy rajtad ülök? Erre ő csak egy mélyet sóhajtott, és lehajtotta a fejét. Olyan volt, mintha azt mondta volna, igen, de teljes lemondással, mintha a válasz mély szomorúságból fakadt volna. És tudtam milyen érzés ez, amikor olyan dologra mondasz igent, amit valójában egyáltalán nem akarsz. Lecsúsztam a hátáról, és ott befejeztem. Lovak százait idomítottam be életem során, emlékeztem mindazokra az alkalmakra amikor addig manipuláltam őket, amíg igent nem mondtak, vagy annyira szerettem őket, hogy igent mondjanak. Alexander tanította meg nekem azt, hogy ha a ló azt mondja ’nem’, azt tiszteletben kell tartani, és mindaz, amit akkor tehetek az az, hogy elsétálok. Nem az a cél, hogy a ’nem’-ből ’igent’ csináljunk, hanem hogy tiszteletben tartsuk az állatot, és az ő szabad akaratát.”


Ren azt tanulta meg, hogy lehet az állatokat másképp szeretni. Lehetnek egyenlő felek, lehet őket tiszteletben tartani és feltétel nélküli szeretettel állni hozzájuk. A valódi szeretet nem azt jelenti, hogy manipuláljuk a másikat vagy rákényszerítjük az akaratunkat. Szeretetet érezni, és szeretetteljesen cselekedni, sajnos nem mindig jelenti ugyanazt.

A lovas, aki azt mondja, hogy szereti a lovát, de egy halott állat testrészét köti a hátára és fémdarabot helyez a lova szájába az irányítása érdekében, az valahogy teljesen ellentmond magának. Lehet, hogy úgy tűnik, a lónak ez élvezet, és valóban ez lehet az egyetlen menekvése az egész napos istállóban álldogálás elől. Szabadságukat elveszített állatokról beszélünk, akiknek egyetlen lehetőségük az, ha megalázkodnak, és teljesítik gazdáik utasításait. A valódi szeretet nem erről szól, mint ahogy ugyanezeket a dolgokat nem tennéd meg családtagjaiddal, barátaiddal. Semmi szeretetteljes nincs abban, hogy valakit személyes érdekeidben használsz.

Lehet másképp is szeretni


Mégis nagyon ritka, hogy valaki feladná a lovaglást, még akkor is, ha vegánná vált. A lovasok gyakran a lovaikban látják a túlélésüket. Amit valójában ezektől az állatoktól kapnak, az az erő, kontroll érzése. Lehet, hogy minden más bizonytalan az életükben, de a lovuk mindig készségesen követi a neki adott utasításokat. Nem lehet azonban egy másik élőlényre, és a vele való érzelmi kapcsolatra alapozni a saját boldogságunkat és emocionális stabilitásunkat. Nehéz feladni a lovaglást, ha ez adja meg az öröm és szabadság érzetét - legalább annyira addiktív is tud lenni, mint a drog.

Tedd fel ezeket a kérdéseket magadnak: Miért lovagolok, mi motivál abban, hogy folytassam? Mit kapok ettől, és mit tudok adni? Szükséges-e folytatnom ezt a tevékenységet? Senkire nem lehet rákényszeríteni egy döntés meghozatalát, főképp ha ennyire érzékeny témáról van szó. A változásnak belülről kell jönnie, és ez az írás csak abban tud segíteni, hogy elkezdjünk másképp gondolkodni. Csak úgy tudsz változtatni, ha megtapasztalod, milyen az, amikor másképp szereted az állatokat.

lovak_tisztelete.jpg

 

További egészségügyi, környezetvédelmi és állatvédelmi cikkekért nézz körbe a Csir Kevin blogon!

Vegánnak lenni egyszerű. Gyere, csatlakozz a csoportunkba, légy nyitott és segítünk!

———————————————

Ne felejts el követni Facebook-on:

Ha tetszett a cikk, kérlek, hogy mutasd meg ismerőseidnek is! ;)

A cikk írója:

Almási Petra
Vegán aktivista, youtuber